Alapítók
Knyihár Éva
– közösségépítő és szociális szakember
Knyihár Éva vagyok – sokaknak egyszerűen csak Bubu. Közel 30 éve dolgozom civil és közösségi területen, és ezek az évek formálták azt a szemléletet, amely ma is meghatározza a munkámat: hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatok, az összefogás és a közös célok valódi értéket teremtenek. A közösségszervezés számomra nem csupán szakma, hanem küldetés: olyan tereket és lehetőségeket teremteni, ahol az emberek aktívan alakíthatják saját életüket, és megtapasztalhatják a támogatás, a meghallgatás és a közösség erejét.
Az alapítványban elsősorban a közösségek szervezésére és erősítésére koncentrálok, a Tudatos Öregedés szemléletét követve. Ezen a területen egy sokszínű, különböző szakmai háttérrel rendelkező csapattal dolgozom együtt – szociális munkásokkal, közösségfejlesztőkkel, egészségügyi, mentálhigiénés és kulturális szakemberekkel –, hogy hidakat építsünk generációk között, támogassuk az önbecsülést, és segítsük az idősebb generáció aktív, közösségi részvételét. Programjaink célja, hogy az időskor ne csupán egy életszakasz legyen, hanem lehetőség a fejlődésre, kapcsolódásra és örömre.
Munkámban ötvözöm a szakmai tudást a személyes érzékenységgel. Fontos számomra, hogy mindenki meghallgatva, megerősítve és inspirálva érezze magát, és megtalálja a saját szerepét a közösségben. Hiszem, hogy egy jól működő közösség megtartó erő – különösen azok számára, akik életük egy új szakaszába lépnek.
Magánéletemben három felnőtt fiú édesanyja és négy unoka büszke nagymamája vagyok. A család, a szeretet és a kapcsolódás mindennapi példái formálják a szemléletemet, és inspirálnak abban, hogy a munkám során minden ember értékét és lehetőségeit lássam.
Azért csinálom, amit csinálok, hogy legyen tér az őszinte találkozásoknak, az élet minden szakaszát gazdag élményként élhessük meg, és hogy mindenki erőt meríthessen a közösségből, a kapcsolatokból és az élet örömeiből.
Török Bettina
– tudatos öregedés kutató és konzultáns
A tudatos öregedés szemléletével először szakmai érdeklődésből találkoztam, de hamar több lett számomra, mint kutatási téma. Olyan kérdéseket hozott az életembe, amelyek egyszerre személyesek és a társadalmunkat is érintők: hogyan készülhetünk fel életünk későbbi szakaszaira? Hogyan őrizhetjük meg a nyitottságunkat, kapcsolatainkat és emberi méltóságunkat a változások közepette? És hogyan teremthetünk olyan közösségeket, amelyekben jó idősödni? Ma ezek a kérdések kutatóként, szakértőként és középkorú nőként egyaránt foglalkoztatnak. Az út azonban nem innen indult.
Pályám kezdete óta a civil szférában dolgozom. Végig mások élethelyzeteinek támogatása állt a szakmai érdeklődésem középpontjában, közel húsz éven át társadalmilag sérülékeny embereket és családokat támogató szervezetekben és intézményekben dolgoztam, ebből tizenkét éven keresztül a pécsi Fogd a Kezem Alapítvány intézményeinek vezetőjeként. Ezek az évek megerősítettek abban, hogy a rendszerszintű gondolkodás és a személyes odafordulás nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő minőségek.
A folyamatos tanulás mindig természetes része volt az életemnek. Szociológus végzettségem mellett rehabilitációs szaktanácsadó, gyógypedagógus és szociális szakvizsgázott szakember lettem. Az egyik legfontosabb fordulópont 2021-ben érkezett el, amikor figyelmem az öregedés kérdése felé fordult. 44 évesen kezdtem doktori tanulmányaimat az öregedéskutatás területén. Középkorúként a tudományos pályán elindulást a saját tudatos öregedésem egyik fontos állomásának tekintem.
2022-ben kapcsolódtunk a Hekate Conscious Ageing Foundation nemzetközi kezdeményezéshez, majd létrehoztuk a P-AGE Tudatos Öregedés Alapítványt. Munkánk célja, hogy a tudatos öregedés szemlélete egyszerre jelenjen meg a tudományos gondolkodásban, a szakmai gyakorlatban és a helyi közösségek mindennapjaiban.
Konzultánsként azokkal dolgozom együtt, akik szeretnének életük következő szakaszainak formálójává válni. Hiszem, hogy az öregedés nem egyetlen életszakasz, hanem egy hosszú folyamat, amelyre már jóval az időskor előtt érdemes figyelmet fordítani. A közös munka során abban támogatom a hozzám fordulókat, hogy saját élettörténetükre, erőforrásaikra és lehetőségeikre építve alakítsák a jövőképüket, amelyet aztán feltöltenek egyszerű, hétköznapi, elvégezhető és szerethető tettekkel.